Flóri, a jószívű fogkefe
írta: B.M.
Sok-sok évvel ezelőtt az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegy közelében volt egy kis falu, amit Csupaszívnek hívtak. Itt minden ember jókedvű volt, és vidám. Reggelente kimentek dolgozni a földekre, hogy megkeressék a betevő falatjukat. Nem voltak túl gazdagok, de soha nem szenvedtek hiányt semmiben. Ebben a faluban élt Flóri a fogkefe. Mint minden rendes fogkefe, ő is egy fogmosó pohárban lakott, és minden nap alig várta a reggelt, a delet, és az estét hogy szépen megtisztíthassa Petike fogait, merthogy Peti volt a fogkefe gazdája. Ez a kisfiú nagyon szerette a Flórit. Vigyázott is rá, és gondosan tisztogatta vele minden nap fehér fogacskáit. Petinek volt egy testvére is, akit Zsófinak hívtak. Mindig irigyelte Peti fogait, mert az ő fogacskái szépek volt, Zsófi viszont soha nem mosott fogat, így az ő szája fekete volt a sok piszoktól. Flóri a fogkefe látta, hogy Zsófi nem törődik tejfogaival. Úgy döntött, hogy segíteni fog rajta! Elhatározta, hogy megkeresi a Fogtündér, mert tudta, hogy ő biztosan tud megoldást Zsófi problémájára. Egyik este, amikor már mindenki elaludt, kiugrott a fogmosó pohárból, és elindult, hogy megkeresse a Fogtündért. Ment mendegélt hosszú-hosszú napokon keresztül, szélviharban, napsütésben, esőben, mígnem egyik este egy széles folyóhoz nem ért. A folyó partján úgy döntött, hogy megpihen. Lefeküdt a puha fűbe és nem telt bele sok idő, máris elaludt. Másnap reggel nevetgélésre ébredt. A hangok a folyó irányából jöttek. Odasétált, és mit látott? Három hód játszott a vízben. Amikor meglátták a kis fogkefét így kiáltott oda neki az egyik hód:
– Úgy látom, egyedül érzed magad. Gyere velünk játszani!
– Mennék én szívesen, de hosszú vándorúton vagyok. Azon kívül nem tudok úszni.
– Merre felé tartasz kis fogkefe? Talán nem volt jó sorod a gazdádnál, és most szerencsét próbálsz?
– Az én gazdám a legaranyosabb kisfiú a világon! Mindig jó sorom volt nála. De van egy testvére Zsófi, aki egyáltalán nem törődik fogacskáival. Elindultam hát, hogy megkeressem a Fogtündért, ő biztosan tud valami varázslatot, hogy segítsünk a kislányon.
– Látjuk derék fogkefe vagy. Gyere, átviszünk a hátunkon a túlpartra. Ott találsz majd egy erdőt, annak az erdőnek az erdő végén lakik egy nagy sárkány, ami mindent megeszik, ami az útjába került. A sárkány tanyája után lakik a fogtündér. Na gyere, szállj fel a hátamra-ajánlkozott az egyik hód-
A kis fogkefe felszállt a hód hátára, és pillanatok alatt a másik parton találta magát.
– Kedves hódok! Amiért ilyen jók voltatok hozzám, megtisztítom a fogaitokat.
– Hálásan köszönjük! És sok szerencsét kívánunk az utadhoz.
Flóri a fogkefe, szépen megpucolta a hódok fogait, amik azóta ilyen szép fehérek. Azzal tovább indult a Tündérhez. Ment egy éjjelen és egy nappalon át, míg elért a sűrű sötét erdőhöz, amiről a hódok meséltek neki. Nagyon félt a kis fogkefe, de mégis bement az erdőbe. Ez az erdő elvarázsolt volt, ahová még a nap sem sütött be. Furcsa zajokat, félelmetes huhogásokat hallott Flóri út közben. De mivel egy bátor fogkefe volt, nem adta fel a célját. Ahogy így ment, mendegélt, egy kis hangra lett figyelmes:
– Bátor fogkefe! Segíts nekem!
Flóri a hang irányában fordult, és látta, hogy egy kis virág szól hozzá.
– Kis virág! Miben kell a segítségedre lennem?
– Egy gonosz varázsló elvarázsolta ezt az erdőt. Annyi mohát varázsolt ide nekünk, hogy már a nap sem süt be a fák között. Ha segítenél lepucolni a sörtéiddel a fákról a sok mohát, nem pusztulnánk el a virágtestvéreimmel. Munkádat megháláljuk!
– Rendben van, segítek nektek!- azzal 6 napon keresztül pucolta a mohát a fák törzséről és leveleiről. A hetedik napon kisütött a nap az erdőben és minden új életre kelt.
A kis virág nagyon örült a napsütésnek és így szólt Flórihoz:
– Tudom ám, hogy a Fogtündérhez igyekszel. Tudod-e, hogy az erdő végén lakik egy nagy sárkány, aki az útjába kerülő minden élőlényt megeszik? De idehallgass: gyere ide, és megsimogatlak a szirmaimmal. A sárkány, ha ezt megszagolja, rögtön elalszik tőle.
Flóri odament a virághoz, aki végigsimogatta szirmaival. Elbúcsúztak egymástól és Flóri indult tovább a Tündérhez. Nem sokat ment, már látta a sárkány várának kapuit. Nem volt más út, keresztül kellett mennie rajta, hogy megtalálja Fogtündért. Egyszer csak szembe találkozik a sárkánnyal. Aki félelmetes hangján így szólt hozzá:
– Bátor vagy te fogkefe, hogy idejöttél az én birodalmamba. Mivel nagyon éhes vagyok, meg kell hogy egyelek.
Fel is kapta a fogkefét, de alig hogy a szájához emelte, megérezte a virág illatát a fogkefén és nyomban elaludt tőle. Flóri csak erre várt, kiugrott a sárkány karmai közül és szaladt, ahogyan csak a lába bírta. Hirtelen egy csodás kaput pillantott meg. Biztosan itt lakik a Fogtündér - gondolta. Belépett a kapun, egy szép udvarra. Az udvaron zöld volt a fű, almafák álltak az udvaron, az almafák alatt pedig vidám tejfogak játszottak. Az egyik fa alatt egy gyönyörű hosszú ruhás tündér ült. Az arca kedves volt, szőke haja lobogott a szélben, ruhája csak úgy fénylett
– Már vártalak Flóri - szólította meg a fogkefét.
– Azt is tudod, hogy miért jöttem?
– Igen Flóri, tudom, hogy bánt, hogy Zsófi nem törődik a fogaival és azon csúnyák, fekték és büdösek. De kitaláltam már a megoldást. Állj ide elém Flóri!
Majd meglegyintette varázspálcáját, és ezt mondta: Abraka-dabra, szindele, teremjen most ide sok új fogkefe!
S láss csodát, rengeteg új fogkefe sorakozott a tündér udvarán Flóri mellett.
– Most már mindenkinek jut egy szép, új fogkefe - szólt a Tündér - Zsófinak pedig egy különlegeset küldök - s azzal odanyújtott egy narancssárga színű ragyogó fogkefét Flórinak - Van nektek még egy ajándékom. Gyertek, üljetek fel erre a fogkrém varázsszőnyegre, ami visszarepít benneteket az otthonotokba, Csupaszív faluba.
Flóri elbúcsúzott a Tündéről, megköszönte a segítséget, és megígérte, hogy minden ember házába rak majd fogkefét. Így mindenki tisztán tudja majd tartani fogait. Majd felültek a varázsszőnyegre, és egy szempillantás alatt hazaértek. Peti nagyon megörült, hogy viszontláthatja kedves fogkeféjét. Amikor Zsófi meglátta a gyönyörű narancssárga fogtisztítót, örömében rögtön elkezdte megmosni fogait. A faluban minden embernek jutott egy-egy fogkefe, és azóta, az egész világon is mindenkinek van egy-egy fogkeféje, és szorgalmasan tisztogatják vele fogaikat, hogy azok szépek és fehérek legyenek.
Ugye neked is lakik egy a fogmosó poharadban?